MTK legendárium | 260. rész

Publikálva: 2023.01.30 Frissítve: 2023.01.26 MTK Budapest

Az MTK-alapító Szekrényessy Kálmán élete. „Újabb világrekordúszások” 41. rész.

Forrásaink hézagosságából adódóan két egész esztendő vonatkozásában nem számolhatunk be újabb úszóteljesítményről. Szekrényessy Kálmán elveszett sportnaplói pótolhatnák ezen űrt, melyek minden bizonnyal további nagyszerű bravúrokkal gazdagítanák a hazai és nemzetközi sporthistóriát.

Legközelebb a – nemzetközi vonatkozásban is kiemelkedő – 1875-ös esztendőben vesszük fel a történet fonalát, amikor a dzsidás tiszt békefenntartóként állomásozott Dánia területén.

Az Északi-tenger által körbefogott ország ideális felkészülési terepül szolgált a magyar úszónak. A hideg tengervíz és éghajlati klíma okozta edzettség sokban segítette későbbi távúszásait. Dániai tréningje az elszórt szigetek között zajlott. Szekrényessy itt pihenés nélkül, valósággal szlalomozva kerülgette az elszórt „szárazföldeket.” Ezt követően már hosszabb útra szánta el magát, ugyanis két ország közötti víziutat teljesített, melyre így emlékezett:

„1875-ben Dániából Svédországba és onnan vissza úsztam.”

A hideg klímához való alkalmazkodás szempontjából a választás ideálisnak volt mondható. Az úszó a széltől védett beltengerben fokozatosan szokott hozzá a zord klímához. A maga elé tűzött edzésprogram megvalósításában remek lendülettel haladt, mikor a közeli brit partokról befutott Webb második – immár sikeres – csatorna-átúszási kísérletének híre.

Szekrényessy, kit katonai kötelmei röviddel ezt követően elszólítanak a kedélyes Dániából, még utoljára próba alá kívánta vetni magát.

Berlini főhadiszállására való visszatértét megszakítva hozzálátott új, európai úszóbravúrja végrehajtásához. Választása a Dánia alatti, de már német felségterületen fekvő Északi-tengeri partszakaszra esett. Szakítva a beltengeri úszásokkal, immár a nyílt víz felé kívánt kalandozni. Ragaszkodva a hűvös, tengeri klímához, választása az Északi-Fríz és Keleti-Fríz-szigetek találkozásánál (a Helgolandi-öbölben) elterülő ún. Helgoland-szigetére esett.

Az Elba torkolatánál fekvő Cuxhaven nevű kikötővárostól másfél órányi hajóútra feküdt a sziget, mely a történelem során többször cserélt gazdát németek és angolok között.

Míg Helgoland közelében lévő kicsiny szárazföldek csupán lapos homokpadoknak voltak tekinthetők, addig Helgoland – ahogy a szemtanú írta – „függőleges, vörös sziklafalaival 50-80 méternyire emelkedik ki, mintha csak egy hosszában kettétört féltéglát csapnának sekély pocsolyába, mert inkább hosszú és keskeny alakú, teteje pedig asztalszerűen lapos, legelőkkel fedve.”

Szekrényessy Kálmán csónakja ily természeti közegbe érkezett. Vélhetően egy-két katona bajtársa kíséretében evezett a sziget közelébe, melynek déli szögletétől indult úszva, mintegy tizenöt kilométer vízi utat téve meg, és ért vissza kiindulási pontjához, a világon elsőként úszva körbe a szigetet. A dán és svéd vizeket később is megúszta, melyről már hírlapi tudósítás is maradt fenn:

„Az Öresund átúszása. Hazánkfia Szekrényessy Kálmán 1885-ben a svéd partról, Helsingborgból átúszott a dán partra, Helsingörbe. Eme bravúrja által akkor mind magának, mind pedig jóbarátainak igen nagy pénzösszegre rúgó fogadását nyerte meg. Három évvel későbben, 1888-ban, amikor a dán fővárosban Koppenhágában nemzetközi kiállítás volt, még egyszer oly hosszú utat tett meg úszva. Ugyanis akkor Helsingörből Helsingborgba úszott és onnan rögtön megszakítás nélkül vissza tempózott a helsingöri kikötőbe.”